A jó sárgabaracklekvár első titka, hogy érett barackból kell főzni. Nem érdemes éretlen, vagy éretlenül leszedett barackkal próbálkozni, soha nem lesz olyan ízletes, mint a fáról lehullott, érett barackból készülő lekvár.
A jó sárgabaracklekvár második titka, hogy meg kell pucolni a barackot. Nem olyan nagy munka ez! Megmosás és átválogatás után (a belülről megbarnultakat dobjuk ki, de ami csak kívülről szeplős, csúnya, annak semmi baja) jól nyakon kell önteni forró vízzel, és negyedóra forróvizes fürdő után könnyen lehúzható a héja. Ha nem húzzuk le, a lekvárunk kesernyés lesz.
A jó sárgabaracklekvár harmadik titka, hogy nem kell ledarálni vagy összeturmixolni a barackot, mert azzal teljesen elveszíti házilekvár jellegét. Ízlelve kásás, ipari jellegű lekvárt kapunk, ezért hiába ugyanaz, kevésbé érezzük finomnak.
A jó sárgabaracklekvár negyedik titka, hogy kifőzés előtt hagyjuk egy kicsit állni a cukorban. Én egy kiló pucolt, kimagozott barackhoz 25 deka kristálycukrot keverek, de az édesszájúak többet is tehetnek bele. Egy nagyobb fazékban összekeverem a cukrot a barackkal, majd néhány órára, esetleg egy napra lefedve állni hagyom.
A jó sárgabarcklekvár ötödik titka, hogy nem kell hozzá semmilyen zselésítőszer. Csak az tegyen bele, aki odavan a gépzsír állagú dzsemekért. Aki a lágy, finom, darabos lekvárt szereti, az felejtse el!
A jó sárgabaracklekvár hatodik titka, hogy nem kell egyben kifőzni. Én fölteszem főni a nagy kondért, majd két kisebb lábasba kimerek belőle egy-egy merőkanállal, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, amíg besűrűsödik. Csak az főzze tovább, aki kifejezetten kemény lekvárt szeretne (pl. sütemény sütéséhez használja majd). És így tovább szép apránként, amíg a nagy fazék ki nem ürül.
A jó sárgabaracklekvár hetedik titka, hogy nem kell hozzá tartósítószer. Én kétféle csavaros fémtetős üvegbe szoktam tenni, a nagy 720 ml-es befőttesüvegbe, és egy kb. feleakkorába. Lényeges, hogy jól zárjon a fémtető. Az üvegeket és a tetőket mosogatógépben előzőleg elmosom, a biztonság kedvéért esetleg kifőzéssel vagy sütőben sterilizálni is lehet. Az üveget színültig töltöm a kifőtt lekvárral, közben kicsit rázogatom, hogy levegő ne maradjon benne. A tetejét jól rácsavarom, majd felfordítom néhány percre. Ezután mehet a szárazdunsztba (egy ruháskosarat szoktam kibélelni), ahol kb. 3 nap alatt kihűl, és végül felkerül jól megérdemelt helyére, a kamra polcára.
